Megint egy nagyon egyszerű recepttel készültem. Ki merem jelenteni, hogy ezt elrontani sem lehet.

A flapjack egy klasszikus angol recept. Az eredetéről nem sok mindent találtam. Shakespeare a „Pericles, Tyrus hercege” című művében, amit a XVII. század elején írt (1607-1608) megemlíti a flapjacket, de nem egyértelmű mi is az:

"Come, thou shant go home, and we'll have flesh for holidays, fish for fasting-days, and moreo'er puddings and flap-jacks, and thou shalt be welcome." (Act II Scene I)

Valószínű, hogy a fordító sem tudott mit kezdeni vele, mert ki is hagyta, a magyar szövegben már csak ennyi áll:

„Jer velünk haza: lesz húsunk ünnepnapokon, halunk böjti időben.” (II felvonás I szín)

Flapjacknek egyébként az Egyesült Királyságban és Írországban nevezik, Ausztráliában inkább müzli szeletként ismert, mint ahogy Magyarországon is. A boltokban is megtalálhatjuk. Én bevallom nagyon szeretem, még akkor is, ha igazi kalóriabomba.

Hozzávalók:

25 dkg zabpehely
10 dkg margarin vagy vaj
5 dkg cukor (lehetőleg barnacukor)
5 dkg méz (2 – 3 evőkanálnyi)

A vajat, a cukrot és a mézet egy edényben melegítsük fel. A zabpelyhet, száraz serpenyőben pirítsuk halványra, majd keverjük bele a hozzávalókat. Sütőpapírral béleljünk ki egy kisebb tepsit és a masszát vékonyan lapogassuk el. 175 fokos sütőben 25 – 30 perc alatt süssük világosra. Aki ropogósan szereti, az ugyanennyi ideig süsse nagyjából 190 fokon. Egy kicsit hagyjuk hűlni és langyosan, még a tepsiben vágjuk kockákra. Amikor teljesen kihűlt tálalhatjuk.

Ez az alap recept is finom, de nyugodtan bővíthetjük kedvünk szerint. Megbolondíthatjuk aszalt gyümölcsökkel, magokkal, de márthatjuk, illetve csorgathatunk rá csokit is.

Én gyümölcsös müzli keveréket használtam, amely tartalmaz aprított banánchips-et, alma-, körte-, datolya-, sárgabarack-, füge-, őszibarack- és szilvadarabkákat, valamint napraforgómagot.